Az EU-ban a lakosság elöregedése miatt jelentős elmozdulás tapasztalható a magánvállalkozások tulajdonosi szerkezetében: évente 450 000 vállalkozás cserél gazdát, ami az esetek egyharmadában veszélyezteti a folytonosságot. Egyértelmű utódlási stratégiák nélkül sok családi tulajdonban lévő vállalkozás kockáztatja a bezárást. A pénzügyi vásárlók, mint például a magántőke-társaságok, gyakran előnyben részesítik a rövid távú nyereséget a hosszú távú fenntarthatósággal szemben, ami értékkitermeléshez, gyengített vállalkozásokhoz és erodált helyi adóalapokhoz vezet. Az agresszív felvásárlások azt eredményezhetik, hogy a termelést alacsony bérezésű régiókba helyezik át, míg a külföldi kivásárlások a szellemi tulajdont és a tehetségeket az EU-n kívülre helyezhetik át. E problémák leküzdése érdekében egyes tulajdonosok a munkavállalói tulajdonhoz fordulnak, amely a társadalmi felelősségvállalást beépíti a vállalkozásokba. A kutatások azt mutatják, hogy a munkavállalók tulajdonában lévő cégek nagyobb termelékenységgel, nagyobb rugalmassággal és alacsonyabb forgalommal rendelkeznek. Az EU azonban nem rendelkezik jogalkotási és intézményi támogatással az ilyen átállásokhoz. Az olyan országok, mint az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Kanada elfogadták a munkavállalói részvénytulajdonlási terveket (ESOP), amelyek lehetővé teszik a munkavállalók számára, hogy kollektíven vásároljanak részvényeket személyes befektetés nélkül, a kormány által támogatott pénzügyi mechanizmusok támogatásával. Az Egyesült Államokban a magánmunkaerő 10%-át MRP cégek foglalkoztatják, amelyek közül sokat az utódlás kihívásainak kezelésére hoztak létre. Az Egyesült Királyságban a munkavállalói kivásárlások a második legnépszerűbb utódlási megoldássá váltak. Szlovénia bevezeti az MRP-modellt az EU-ba, de a bővítés csak megfelelő pénzügyi eszközökkel és uniós szintű érdekképviselettel lehetséges.