Ahhoz, hogy az európaiak valóban az európai projekt részének érezzék magukat, közvetlenül részesülniük kell az uniós költségvetésből, többek között közösségi alapú projektek közös létrehozása révén. Léteznek ilyen megközelítések (pl. közösségvezérelt helyi fejlesztési módszertan & LEADER), de ezek között kevés és messze van. Az ilyen közösségi alapú megközelítés egyik példája az energiaközösségek. A megújuló energiaforrások iránti közösségi felelősségvállalásban jelentős lehetőségek rejlenek az EU-ban. 2050-re az előrejelzések szerint a megújulóenergia-termelés mintegy 45%-a uniós polgárok tulajdonában lehet, és ennek mintegy egynegyede energiaközösségeken, például szövetkezeteken keresztül valósulhat meg. Egy másik tanulmány becslése szerint csak 2030-ra 176 milliárd euró társadalmi potenciált lehetne kiaknázni az energiaszövetkezetekbe befektetni kívánó uniós polgárokból, ami évente 195 805 GWh összesített termelési potenciált eredményezne. Jelenleg a legtöbb energiaközösség nem vesz részt az uniós forrásokban, mivel azokat túl messzemenőnek és bürokratikusnak tartja. A célzott egyablakos ügyintézési pontokon keresztül vagy támogató szervezetek (pl. az energiaközösségek nemzeti szövetségei) segítségével egyszerűsíteni, központosítani és gyorsítani kell az uniós forrásokhoz való hozzáférést.