A generációk közötti szolidaritás a családon belül a leghatékonyabb, amely továbbra is az eltartott gyermekek, a fiatalabb felnőttek és az ápolásra szoruló idősek fő támogatója. A családpolitikák ezért kulcsfontosságúak e kérdés kezeléséhez. Másodszor, a nemzedékek közötti méltányosság arról szól, hogy a pénzügyi forrásokat és a döntéshozatali hatáskört hogyan osztják el a különböző korcsoportok között, de arról is, hogy az egyének hogyan járulhatnak hozzá a jóléti állam méltányos és életkor szempontjából kiegyensúlyozott modelljéhez. Például a későbbi nyugdíjba vonulás és/vagy a rugalmas munkafeltételek idősebb korban hozzájárulhatnak a nyugdíjrendszerek pénzügyi terheinek csökkentéséhez. Ahhoz azonban, hogy ez méltányos legyen, figyelembe kell venni az egyének azon képességét, hogy tovább dolgozzanak, például egészségi állapotuktól, családi helyzetüktől, oktatásuktól, egész életen át tartó tanulási lehetőségeiktől és a munkaerőpiachoz való hozzáférésüktől függően. Mind a családpolitikának, mind a munkaerő-piaci politikának figyelembe kell vennie, hogy családjaink egyre sokszínűbbé válnak olyan szociodemográfiai jellemzők tekintetében, mint az életkor, az egészség, a család összetétele, az oktatás vagy az etnikai hovatartozás. Ez hatással lesz a különböző régiókban és helyeken élő különböző családok azon képességére, hogy alkalmazkodjanak a munkaerőpiachoz vagy az új kihívásokhoz, például az éghajlatváltozáshoz. A generációk közötti párbeszéd, amely minden korosztály érdekeit, tapasztalatait és kilátásait figyelembe veszi, elengedhetetlen annak biztosításához, hogy egyetlen generáció se maradjon le.