Olyan EU-t képzelek el, ahol a generációk valóban együttműködnek, ötvözve az idősebb polgárok bölcsességét a fiatalok innovációjával. A virágzó társadalom többet jelent a gazdasági növekedésnél – az éghajlat-politikával, az oktatással, a technológiával és a társadalmi igazságossággal kapcsolatos inkluzív politikák előmozdításáról van szó. Ahhoz azonban, hogy ezt elérjük, orvosolnunk kell a hiányosságokat. A fiatalabb generációk gyakran hallatlannak érzik magukat a politikai döntéshozatalban, míg az idősebb generációk úgy érezhetik, hogy a gyors társadalmi változások háttérbe szorítják őket. Amire most szükség van, az túlmutat a generációk közötti szimbolikus párbeszéden – olyan kézzelfogható platformokat kell létrehoznunk, amelyek mindkét korcsoportot valódi befolyással ruházzák fel. Ide tartoznak a jogalkotói hatáskörrel rendelkező ifjúsági tanácsok és a vezető tanácsadó testületek, amelyek olyan kritikus kérdésekkel kapcsolatos szakpolitikákat alakítanak ki, mint a politika, a gazdaság, az oktatás, a technológia, az emelkedő megélhetési költségek, a lakhatás és az éghajlatváltozás – ezek mindegyike hatással lesz ránk az eljövendő generációk számára. Valódi együttműködés és közös döntéshozatal nélkül a méltányosság szlogen marad, nem pedig valóság.