Az önzetlenség és a kölcsönös segítségnyújtás növeli a pszichológiai jólétet azáltal, hogy elősegíti a célt és csökkenti a stresszt. Az ingyenes csere és a nemzedékek közötti szolidaritás kultúrájának elfogadása ellenállóbb városi közösségeket hozhat létre és javíthatja az életminőséget. A mentori programok, az önkéntes kezdeményezések és a közösségi szolgálat integrálása az iskolai tantervekbe gazdagítaná a személyes fejlődést és megerősítené a társadalmi struktúrákat, biztosítva az alkalmazkodóképességet válság idején. Az individualizmus és a gazdasági nyomás által uralt társadalmakban az ingyenes csere és a kölcsönös támogatás elősegítheti a kohéziót, a jóllétet és a rezilienciát. A szolgáltatások, a tudás és az erőforrások önkéntes megosztása bizalmat és szolidaritást teremt. A fiatalabb generációk számára előnyösek a generációk közötti kölcsönhatások – az idősek technológiai támogatása, közösségi projektekben való részvétel és a bölcsességükből való tanulás – a felelősségérzet és az összetartozás kialakítása. A generációk közötti támogatás a kölcsönös megosztás révén a gazdasági terheket is enyhíti. A nyugdíjasok érzelmi támogatást, mentorálást vagy gyermekgondozást nyújthatnak, míg a fiatalabbak társaságot, fizikai segítséget, kisállat-gondozást és fokozott biztonságérzetet nyújthatnak. A megosztás és a fenntarthatóság értékének tanítása csökkentheti a túlzott fogyasztást, a kényszeres viselkedést és az elszigeteltséget. A szabad csere és a kölcsönös segítségnyújtás kultúrájának előmozdítása könnyen és költséghatékonyan erősítheti a társadalmi kötelékeket, összekapcsoltabbá, együttérzőbbé és élhetőbbé téve a városokat mindenki számára.