Gazdasági rendszerünk kialakításának és céljának megkérdőjelezése nélkül lehetetlen figyelembe venni a nemzedékek közötti méltányosságot. Gazdasági rendszerünket olyanná kell alakítanunk, amelyet úgy terveztek, hogy jólétet biztosítson az emberek és a bolygó számára most és a jövőben. A mai gazdasági paradigma a rövid távú szemléletet ösztönzi azáltal, hogy azt mondja nekünk, hogy a gazdaság a GDP és az anyagi jólét növekedésének rövid távú mérésére szolgál. A jóllét középpontba állítása a gazdasági tervezésben és döntéshozatalban azt jelenti, hogy valóban hosszú távú és megelőző megközelítést alkalmazunk. A nemzedékek közötti méltányosság biztosítaná, hogy a jelenlegi gazdasági döntések ne sértsék vagy korlátozzák a jövő nemzedékek számára rendelkezésre álló lehetőségeket és erőforrásokat. A nemzedékek közötti méltányosságért felelős uniós biztos létrehozása fontos lépés volt ebbe az irányba, de további munkára van szükség ahhoz, hogy a menetrendet kifejezetten összekapcsolják a gazdasági rendszerek megváltoztatásának szükségességével. Inspirációt meríthetünk a jövő nemzedékek jólétéről szóló walesi törvényből, amely 7 átfogó jóléti célt helyezett a politikai döntéshozatal középpontjába, és öt munkamódszert határozott meg e célok elérése érdekében, amelyeket a jövő nemzedékek biztosa segít a kormányzati szervek elszámoltathatóságának fenntartásában. Nemcsak a politikai döntéshozatal „mit” kell átalakítani, hanem a nyilvánosságnak a politikai folyamat valamennyi szakaszában való érdemi részvétele révén a „hogyan” is. A jólléti gazdaságpolitikai tervezési útmutató részletesen beszél erről, a képen látható elvek alapján: