Egy olyan EU-ban, ahol a generációk összefognak egy virágzó társadalomért, az emberek minden korosztálya békés világban él, virágzó természeti környezettel és társadalmi-gazdasági rendszerekkel, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a legjobb életüket éljék – hozzáférnek az oktatáshoz, az élelmiszerhez és a lakhatáshoz, használhatják a tömegközlekedést és a kerékpárokat, hogy eljussanak oda, ahová mennek, hozzáférnek olyan munkahelyekhez, amelyek megfelelő fizetést biztosítanak számukra a jó életért. Munkáséletük végén olyan nyugdíjban részesülnek, amely lehetővé teszi számukra, hogy pénzügyi stressz nélkül éljenek. Ugyanez igaz 50 év múlva is, amikor ezek a fiatalok nyugdíjba vonulnak, és áttérnek a munkahelyekről a nyugdíjakra. Ugyanez igaz 50 évvel később is, amikor az unokáik állnak a helyükön. Mindez szükségessé teszi, hogy a szakpolitikai döntéshozatali folyamatok figyelembe vegyék a szakpolitikáknak a jelen és a jövő generációira gyakorolt hosszú távú és átfogó hatásait, életkortól függetlenül. Ehhez az EU-nak olyan eszközöket és módszereket kell alkalmaznia, mint a stratégiai előrejelzés és az integrált modellek, hogy hosszabb távra tekinthessen. A silókat át kell hidalni a szakpolitikai területek között, és konzultálni kell a normális, nem szakértő emberekkel, különösen a fiatalokkal, akik a még meg nem született generációk helyettesei, hogy megismerjék szükségleteiket, félelmeiket és vágyaikat a mai és a jövő világával kapcsolatban. Ennek a kötelezettségvállalásnak érdeminek kell lennie, és tényleges hatást kell gyakorolnia a politikára. A jövő nemzedékek intézményeire és a nemzedékek közötti méltányosságra vonatkozó példák a világ minden tájáról példaként szolgálhatnak az EU számára, hogy tanuljon tőlük és építsen rájuk.