Mint már tudjuk, az európai társadalom öregszik, és alkalmazkodnia kell. A probléma az is, hogy a gyermekeket és a fiatalokat már nem az idősebbek, hanem társaik inspirálják, lehetőleg a közösségi hálózatokon keresztül. Természetesen a legtöbbjük nem tudja, hogyan kell elválasztani a gabonát a gyomoktól, és hosszú távú negatív következményekkel járnak, amelyeket a legtöbb esetben soha nem orvosolnak az életükben. Ezért azt javaslom, hogy az Európai Bizottság politikáiban fordítson figyelmet arra, hogy lehetővé tegye a generációk közötti központok építését a helyi közösségekben, az állami és önkormányzati tulajdonban lévő hanyatló épületek felújítását a generációk közötti társadalmi élet igényeinek megfelelően, valamint a magánházak kialakításának lehetőségét annak érdekében, hogy azokat generációk közötti épületekké alakítsák át az egyének kívánságainak megfelelően. A generációk közötti közösségek foglalkoznának a fiatalabb és idősebb emberek napközbeni gondozásának problémájával is, akik különböző okok miatt nem engedhetik meg maguknak az intézményi gondozást. Mindent úgy kell megszervezni, hogy az illetékes szolgálatok szakmai felügyelete alatt történjen. Ez egyszerre több problémát is megoldana. Az általam említett valamennyi előnynek tudományos alapja is van, azokat az Európai Bizottságnak támogatnia kell, és következésképpen végre kell hajtani az uniós országok helyi közösségeiben.