A fiatalok azt mondták, hogy nagyobb szerepet szeretnének játszani óceánjaink védelmében. A polgári tudomány, mint például a strandok megtisztítása, az adatgyűjtés vagy az „óceánriporterekké” válás az egyik módja annak, hogy az emberek nagyobb részt vállaljanak a munkában. A már fiatal korban szerzett gyakorlati tapasztalatok segítik a fenntarthatóság iránti egész életen át tartó elkötelezettség kialakulását, és megváltoztathatják a káros szokásokat, például az egyszer használatos műanyagok használatát. Az iskoláknak a tankönyveken túlmutatóan is foglalkozniuk kell a témával. A kirándulások, kiállítások és a valós életben való tanulás segíthetnek a diákoknak jobban megérteni a környezetszennyezést és a hulladékot. Ahhoz azonban, hogy valóban változást érjünk el, a fiatalokat is be kell vonni az óceánpolitika alakításába, és együtt kell dolgozniuk a tudósokkal, a kormányokkal és az iparral a fenntartható kék gazdaság kiépítésén. Hogyan tudja az EU érdemben bevonni a fiatalokat óceánjaink védelmébe?