Jelenleg az európai villamosenergia-hálózatok korszerűsítése - a kívánt architektúra, rendszerek és építésük megtervezése - nem tart lépést az igényekkel. Ez strukturális lemaradásokat okoz, ami hosszú távú áramkimaradások kockázatával jár. Javaslom, hogy az EU dolgozzon ki szabványosított politikát a villamosenergia-hálózatok rezilienciájára vonatkozóan, különösen a közelgő vagy tényleges áramkimaradások esetére. Ahol a kiindulópont az, hogy a kapcsolat biztosítékot nyújt (a jelenlegi máshonnan származik), ez a rendszer nem működik, ha maguk a kapcsolatok zavaró, szabotázs vagy más válsághelyzetek miatt meghiúsulnak. A hiányzó építőelem az, hogy a hálózatok egyes részeinek képesnek kell lenniük arra, hogy önállóan újrainduljanak, folytassák a futást és biztosítsák a folytonosságot. Mikroszinten ez már lehetséges, sok helyen elegendő napelem / szélmalom van a napi energiaellátáshoz, és az akkumulátorrendszerekhez vagy más erőforrásokhoz kapcsolódik ezek a vészhelyzeti energiatermelő létesítmények. Izgalmas időkben elengedhetetlen, hogy ezek az épületek és különösen a közművek (szolgáltatások) széles körben elfogadott szabványává váljanak. Eddig túl kevés figyelmet fordítottak a végfelhasználók rezilienciájára. Célzott szakpolitikákkal, ösztönzőkkel és normákkal az EU sokkal ellenállóbbá teheti magát a politikai instabilitás, a szabotázs, a természeti katasztrófák és mindaz által okozott válságokkal szemben, ami veszélyezteti energiaellátásunkat.