A hollandiai Frieslandban idősgondozással foglalkozó személyként tanúja vagyok annak, hogy az ágazat milyen munkaerőhiánnyal küzd. A gondozók minden tőlük telhetőt megtesznek, de egyszerűen nincs elég idejük az alapvető fizikai gondozásnál többre. Kevés lehetőség maradt egy olyan egyszerű, mégis lényeges dologra, mint a lakosokkal folytatott személyes beszélgetés. Úgy vélem, hogy az EU-nak a következő költségvetésben további forrásokat kell elkülönítenie az idősgondozás támogatására. Ez magában foglalhatja a személyzet több tagjának finanszírozását vagy a társaságot kínáló önkéntes programok ösztönzését. Európa népességének gyors elöregedésével biztosítanunk kell, hogy az idősebb polgárok ne csak orvosi ellátást kapjanak, hanem azt az emberi kapcsolatot is, amelyre szükségük van ahhoz, hogy értékesnek és kevésbé magányosnak érezzék magukat. Az ilyen fajta együttérző ellátásba való befektetés nem luxus, hanem egy humánus és befogadó Európa szükségessége.