Ha a polgári vitacsoportok jó megoldást jelentenek az európai lakosság konzultációs folyamatokban való reprezentativitásának biztosítására, úgy vélem, hasznos lenne, ha ugyanakkor külön időt biztosítanának a kevesebb lehetőséggel rendelkező lakossággal való eszmecserére, akik néha kevésbé átpolitizáltak és úgy érzik, hogy ki vannak zárva a politikai vitából. Apám például egy fiatal helyi misszióban dolgozik, amelynek célja, hogy segítse a nem foglalkoztatott és nem tanuló fiatalokat a munkaerőpiaci integrációban azáltal, hogy összekapcsolja őket a helyi szövethez tartozó vállalatokkal, segíti őket a szükséges képesítések megszerzésében, vagy gondolkodik jövőbeli projektjeikről. A stratégia szempontjából alapvető fontosságú, hogy beszélni tudjunk ezekkel a fiatalokkal, mivel nekik van a legnagyobb szükségük az EU segítségére (ifjúsági garancia, ESZA stb.). Ahhoz, hogy a nemzedékek közötti igazságosság koncepcióját a lehető leghatékonyabban integrálhassuk, össze kell gyűjteni véleményüket a mindennapi szükségleteikről, arról, hogy mit várnak el az EU-tól és a konkrét intézkedések kulcsairól, és fel kell építeni a közelség Európáját.