A mai társadalomban markánsan elkülönülnek a generációk, nemcsak a mentalitás tekintetében, hanem a kormányzati elvárásokkal és az új etikai normákkal szemben is. Az idősebb generációk, akik nagyon eltérő társadalmi-kulturális környezetben nőttek fel, gyakran vonakodnak elfogadni bizonyos kortárs eszméket, például a befogadással, a sokféleséggel vagy az identitás új koncepcióival kapcsolatosakat. Hagyományos hitük súlya, amely mélyen az oktatásban és koruk értékeiben gyökerezik, néha arra készteti őket, hogy elutasítsák vagy féljenek ezektől a fejleményektől, amelyekről úgy érzik, hogy megkérdőjelezik referenciakeretüket. Ezzel szemben a folyamatosan változó világban fürdő fiatalabb generációk jobban tisztában vannak a társadalmi igazságossággal, a nemek közötti egyenlőséggel, a kisebbségek elismerésével és a környezet tiszteletben tartásával kapcsolatos kérdésekkel. Ezeket az új kérdéseket a kormányok egyre inkább figyelembe veszik és beépítik a közpolitikákba, ami tovább erősíti az intézményi elvárások és az idősek személyes értékei közötti szakadékot. Ez a generációs megosztottság néha feszültségeket okoz, ahol a fiatalok az idősebbeket hibáztatják konzervativizmusukért, míg az idősebbek elítélnek egy olyan társadalmat, amelyet túlságosan megengedőnek vagy instabilnak tartanak.