Szilárdan hiszem, hogy a tisztelet és általában egy személy nevelése a korai gyermekkori évekre épül. A gyermek olyan, mint egy mosószivacs, amely mindent elnyel. Ha sértést hall, meg fogja ismételni, és rossz esetben memorizálni fogja anélkül, hogy megértené annak jelentését, illetve ha jó cselekedet tanúja, akkor a gyermek emlékezni fog rá, és valószínűleg megpróbálja megismételni. Ebben az esetben a családi környezet és a gyermekének szentelt figyelem rendkívül fontos a személy, mint képzett és tiszteletteljes személy növekedése szempontjából. Úgy vélem, hogy az oktatási intézmények a szülőkkel együtt a leghatékonyabb eszközök, amelyek megakadályozhatják, hogy a serdülők eltérjenek a helyes úttól. Egy fiatal szemén keresztül tanúja voltam egy általános tiszteletlenségnek, amely mind a kortársaim, mind az idősebb emberek felé irányult. Szinte mindazok, akik valamilyen módon megsértik mások méltóságát, nem kapták meg a szüleiktől a szükséges figyelmet. Erre mindig figyelmet fordítottam, amikor arra a tézisre jutottam, hogy a legtöbb esetben a másik személy iránti gyűlölet ez a probléma. Számos olyan politika létezik, amely mind a családokat, mind az oktatási intézményeket célozza meg a gyermekek egyéni figyelmével kapcsolatban, de talán ha a szülők és a tanárok között rendszeresebb konzultációkra kerül sor, akkor mindkét fél képes lesz összehangolni fellépéseit és megoldani a problémát, amely természetesen nem mindig tőlük származik.