Európában egyre nagyobb veszélyben van a generációk közötti méltányosság. A fiatalok növekvő megélhetési költségekkel, megfizethetetlen lakhatással és növekvő pénzügyi bizonytalansággal szembesülnek. De a diákok egy külön csoportot képviselnek ezen a tájon belül, konkrét sebezhetőségekkel, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az oktatáshoz való hozzáférésükhöz és befejezésükhöz. Az energiaszegénység, a rossz minőségű lakhatás és az elégtelen hallgatói támogatási rendszerek nemcsak a diákok életkörülményeit, hanem a tanuláshoz és a társadalomban való teljes körű részvételhez való jogukat is aláássák. Az Európai Diákunió (ESU) esetében a generációk közötti méltányosságra vonatkozó bármely stratégiának kifejezetten el kell ismernie a diákokat saját kategóriájukként, nem pedig egyszerűen a fiatalok egy részhalmazaként. A diákok gyakran szembesülnek egyedi kihívásokkal: pénzügyi stabilitás nélkül elköltözni otthonról, az alapvető szükségletek fedezése érdekében részmunkaidős állásokra támaszkodni, és kizárni őket a más csoportok számára elérhető szociális védelemből. Ezek a nyomások lemorzsolódáshoz, korlátozott mobilitási lehetőségekhez és hosszú távú egyenlőtlenséghez vezethetnek. A méltányos európai megközelítéshez jelentős állami beruházásokra van szükség a hozzáférhető felsőoktatás, a megfizethető és fenntartható diákszállások, a megfelelő támogatások és a diákokat a szegénységtől védő támogatási szolgáltatások terén. A lakhatással, az éghajlatvédelmi átállással és a szociális védelemmel kapcsolatos szakpolitikáknak tükrözniük kell mind a fiatalok, mind a diákok által tapasztalt realitásokat. A generációk közötti méltányosságnak biztosítania kell, hogy a mai fiatalokra – és különösen a mai diákokra – ne háruljanak aránytalan terhek.