A közelgő éghajlati katasztrófával összefüggésben a generációk közötti igazságosság számomra mindenekelőtt hatékony éghajlat- és környezetvédelmet jelent. Csak a szén-dioxid-kibocsátás jelentős csökkentésével, a szén-dioxid-adó növelésével és az éghajlatot károsító támogatások megszüntetésével lehet megteremteni a jövő nemzedékek életterének alapját. Ugyanakkor társadalmunk idősebb tagjaira is emlékezni kell. Bár hosszabb ideig élünk, az egészséges évek aránya nem feltétlenül növekszik. Ezért többet kell beruházni a megelőzési programokba (oltás, szűrés stb.), és az úgynevezett egészséges életmódhoz való hozzáférésnek megfizethetőnek kell lennie (pl. alacsonyabb gyümölcs- és zöldségadók az egész EU-ban). Ezenkívül a városokat hozzá kell igazítani valamennyi korcsoport igényeihez (pl. több tömegközlekedés, korlátozások nélkül) – e változások közül sok az éghajlatra való alkalmassághoz is kapcsolódik. A nyugdíjrendszert meg kell változtatni. Több lehetőséget és kevesebb adót szeretnék látni a harmadik pillérben (magánnyugdíjak). Ezt az egész EU-ban elő lehetne mozdítani, és az EU olyan programokban is részt vehetne, amelyek tájékoztatják a fiatal generációkat és felhívják a figyelmet a felkészültség szükségességére.